Varosvédők

Keresés

A tartalomhoz

Története

Városunk

A várost és környékét már az ősember is felfedezte magának, bizonyítják ezt a neolit kori (újkőkori) régészeti leletek, de réz-, bronz-, vaskori, szkíta, szarmata és kelta tárgyakat is találtak az egyszerű emberek, és a régészek, amelyek nagy része sajnos elkerült városunkból. Megemlíthetjük a Terehalom nevű lelőhelyet és Surjányt, de a Kálvária-domb környékén is találtak kelta urnákat és római pénzeket, amelyről Tóth Sándor, helységünk történetírója számol be az 1900-as évek elején a helyi sajtóban. Ipolyi Arnold, a szellemi néprajz tudományának itthoni megteremtője elsőként, már az 1870-es években ismertette Törökszentmiklós őskori leleteit. Tóth Sándor szerint a világhírű tószegi leletek és a mi leleteink között korkülönbség nincs. A törökszentmiklósi őskori leletek, sok ókori, középkori, újkori Miklóshoz kötődő múzeumi kinccsel együtt elkerültek Törökszentmiklósról. Vajon visszakerül-e valaha, legalább egy része ezeknek a kincseknek?

Ne töprengjünk azonban sokáig a jövő dolgain, térjünk vissza helységünk múltjához. A város levéltárában (amelynek nagy része elpusztult az 1919-20-as román megszálláskor) volt egy irat, amely szerint 1044-ben Aba Sámuel seregének egy része Szentmiklóson keresztül vonult a Dunántúlra, a ménfői csatába. 1074-ben Salamon király Szentmiklóson át vezette seregét a kemeji ütközetbe, majd a csata után a vereséget szenvedett Géza herceg is átvonult a településen. Ezek az adatok kérdésesek ugyan, de a keleti országhatártól Pestig vezető hadiút (a mai négyes út elődje) valószínűleg sok száz évvel ezelőtt is itt vezetett el, és a kora Árpád-korból edénytöredékek, hajkarika, ásópapucs és fenőkő is előkerült a régészeti ásatásokon. Védőszentekről a XII-XIII. századtól neveztek el településeket, ám az első írásos emlék 1399-ből való lakóhelyünkről, amikor a helységet Zenthmiclos alakban említik. A környékről, Szakállasról, Baláról azonban már jóval korábbi emlékek is vannak.

Városunk monográfusa, helytörténetírója Tóth Sándor szerint a helység első neve Bala, majd Szentmiklós, azután Balaszentmiklós lett, és nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a többi környékbeli helységhez hasonlóan 900-1000 éves múltra tekint vissza. Maga a régi Balaszentmiklós a jelenleginél jóval kisebb területen feküdt. A mai református templommal szemben állott a régi balaszentmiklósi téglatemplom. (Az 1770-es években még éltek, akik látták a régi templomot, illetve annak romjait.) A középkorban a templomot általában a főtéren, ritkábban a település szélén építették fel. A helység északi határa a mai Kossuth út, vagyis a Tinóka -amely az akkori Tisza egyik élő mellékága -magas partja volt, délen a mai Batthyány, nyugaton a mai Almásy, keleten a mai Rákóczi út lehetett a határ. A lakosság egy-kétszáz lélekből állt. Azonban ez a kevés magyar élet is szinte állandó veszélyben volt. A hatalmas pusztítást végző tatárjárás, majd a betelepült kunok szomszédsága, az 1285-ös második tatárjárás, -amikor Nogaj kán égette fel a vidéket -és a kiskirályok háborúi miatt a Közép-Tiszavidék 1241-től Nagy Lajos koráig szinte állandó létbizonytalanságban élt, elképzelhetjük mi minden pusztult el akkor. Ezután Szentmiklós, majd Balaszentmiklós mintegy kétszáz évig nyugodtan fejlődhetett, gyarapodhatott (pl. a XV. században helységünk már a környék egyik legnépesebb települése), amely fejlődésbe törést csak az 1514-es Dózsa-féle parasztháború okozott. Azután eljött Mohács után 26 évvel a gyászos emlékű 1552. év, amikor a török elfoglalta a környéket, és egészen 1685-ig megszállás alatt tartotta.

1552 után a mai Ipolyi Arnold téren és környékén állott a szentmiklósi vár, amelyet már a törökök építettek. A már említett Tóth Sándor szerint 1555-ben a török ellen támadó váradi püspök "...a várral nem boldogult. Hogy mégis valami hatása legyen a törökre ittlétének, a falu lakosságát jószágostul elvitte magával, a helységet pedig felperzselte és lerombolta.

A balaszentmiklósi vár 1595-ben

A váradi püspök 1555-ben Balaszentmiklós tősgyökeres lakosságát vitte el magával innen, és azok ki tudja, hova kerültek? Magukkal vitték a helység régmúltjáról regélő szájhagyományt, és az valahol idegenben velük szállott a sírba." A 133 éves török uralom alatt a várat többször ostromolták (pl. 1570-ben Karácsony György, a "fekete­ember" serege), sőt 1595-ben, 1659-ben és 1685-ben le is rombolták.

(Az 1595-ös ostromról maradt ránk a vár leghitelesebb ábrázolása Georg Houfnaglius rajzán. A leírások szerint a minaret a mai baloldali templomtorony helyén állott.) A vár lerombolásakor általában a vár mellett lévő települést sem kímélték az ostromló hadak. Az emberek a török időkben elhúzódtak a hadak elől a nádasokba, és más félreeső helyekre, hiszen a vidék teljesen más volt, mint most, igazi "vadvízország" vette körül a magaslaton lévő Balaszentmiklóst. 1685 a török alóli felszabadulás éve, csak éppen az hiányzott, aki örüljön a szabadságnak. Ekkor a várral együtt a helység is, immár sokadszorra elpusztult. Egyetlenegy épület maradt meg, a már említett téglából épült régi templom, amely már 1552 előtt is szolgálta a híveket. Az élet nagyon nehezen indult meg a vidéken, s ami elindult az is elpusztult a területünket ért rác (szerb) martalócok pusztítása miatt a XVIII. század elején, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején.

Eddig tartott a régi Szentmiklós históriája. A tulajdonképpeni mai település története 1720-ban kezdődött, amikor II. Almásy János megkezdte a helység és a környék újratelepítését. 1720 így Törökszentmiklós születési éve. Az első betelepülők reformátusok voltak, Egyekről, Roffról, Szeghalomról, Földvárról, majd néhány év múlva a katolikusok követték őket Hevesről, Csányról, Buráról. Ezek a települések tehát Törökszentmiklós anyatelepülései, innen származtak eleink, gyökereink ide vezetnek vissza.

A betelepülés és a fejlődés folyamatos volt, hiszen Törökszentmiklós 1732-ben már három vásár tartásának jogát szerezte meg, 1738-ban pedig az újratelepülés -"a helység megülése", ahogy eleink mondták ? után tizennyolc évvel, már mezővárosi címet kapott. Az elmúlt századok pusztításai nem ismétlődtek meg, a fel-felbukkanó járványok ellenére a helység gyarapodott, növekedett. A katolikusok és a reformátusok külön telepedtek le, a katolikusok a vár kör­nyékén az alvégen, a reformátusok a régi Balaszentmiklós területén, a régi templom körül a felvégen. A választóvonal a mai Almásy út és környéke volt, akkoriban lakatlan terület. A két vallási közösség első dolga volt felépíteni templomaikat, majd iskoláikat. A lakott területek lassan összeértek, a két felekezet megőrizte különállását, de ismét Tóth Sándor szavaival élve: "...kezdettől fogva példás, békességes viselkedést, testvéries megértést tanúsítottak. S ez napjainkban is meg van."

A helységet 1750 körül, más adatok szerint később, három tizedre osztották. (A régi mezővárosoknál a tizedekre osztás szokás volt.) Az első tized a mai Kossuth út, Arany János út, Széchenyi út, Rákóczi út által behatárolt terület volt, a második a Kossuth út, Rákóczi út, Széchenyi út, Almásy út által közrefogott rész, míg a harmadik a Kossuth út, Almásy út, Széchenyi út, Hunyadi út határolta négy­szög. Híres volt a (mai Rossmann áruház helyén lévő) Fekete sas fogadó, az alvégi Fehérló és a felvégi Tarkaló vendéglő. 1750-ből már város­házáról és több más nagyobb, a városhoz tartozó épületről van tudomásunk, ám ez ekkor még az Almásyak tulajdona, az egész immár több ezres mezővárossal egyetemben.

Törökszentmiklós térképe 1731-ben

1848-ban a város az áprilisi törvényeknek köszönhetően kikerült a földesúri fennhatóság alól, és 1848. december 6-án a maga ura lett. (1847-ben már próbálkozott városunk az önkéntes örökváltsággal, ez azonban akkor még nem sikerült.)

Törökszentmiklós madártávlatból

A jobbágyfelszabadító Kossuthnak óriási kultusza alakult ki Törökszentmiklóson, a többi alföldi városhoz hasonlóan. Még ez évben 417-en jelentkeztek nemzetőrnek, oly sokan, hogy sorsolással kellett kiválasztani azt a 119 embert, aki bevonulhatott. Akkori vármegyénkből, Heves-Külső-Szolnokból, Eger után Törökszentmiklósról jelentkeztek legtöbben, hogy áldozatot hozzanak a hazáért. Mi utódok méltán lehetünk erre büszkék! A szabadságharc ideje alatt sem tétlenkedett a település. 1849 elején és a tavaszi hónapokban több ezer, néha majd húszezer honvédet látott el a lakosság zokszó nélkül.

Kossuth 1849. március 15-ét városunkban töltötte az itt állomásozó vezérkarral együtt. Innen írta feleségének a győztes szolnoki csata után, ahová a Vécsey-hadosztály Törökszentmiklósról indult, a nekünk felejthetetlen szavakat: "...Nincs hely a világon, ahol nyugodtabb lehetnék!"


A Kossuth szobor 1920 körül

Cári csapatok is átvonultak 1849 nyarán a városon, de szerencsére semmi kárt nem tettek, mint ahogy a megtorlás időszakát is szerencsésen túlélte településünk. 1851-ben már 8030 volt a mezőváros lakóinak száma, és ezek között már 115 zsidót is találunk. A zsidó népesség az 1820-as évek végétől telepedett le, így az izraelita felekezet a harmadik felekezet a városban. A baptista gyülekezet később, 1880-ban jött létre, és a mai napig megvan, ellentétben az izraelitákkal, akiket elpusztított a II. világháború, aki pedig megmaradt, szinte kivétel nélkül elvándorolt Törökszentmiklósról. A cigányság már kb. 1750-től kimutatható városunkban, a mai Jókai úttól keletre lévő városrészben, az ún. Csisznyikóban.

A Tisza szabályozása 1851-ben, a vasúti közlekedés 1857-ben indult el, és ez nagyban elősegítette az ipar és a kereskedelem fejlődését, a mezőgazdaság árutermelővé válását.

A régi vasútállomás az 1920-as évek elején

1872-ben Törökszentmiklós takarékossági okokból mezővárosból nagyközséggé alakult át, ám az 1867-es kiegyezés után itt is megélénkült a társadalmi, gazdasági élet. (Településünk egyébként az ország legnépesebb nagyközsége volt, nagyobb, mint jó néhány város. Később, 1941-ben közel 31 ezer volt Törökszentmiklós lélekszáma!

A volt Népbank az Almásy úton az 1890-es évek végén

1900-ig egyesületek tucatjai alakultak, pénzintézetek, malmok, téglagyár jöttek létre. A Lábassy-féle Ekegyár már 1848-ban megalakult, és folyamatosan növekedett. Ekkor épült a Pánthy-féle Leánynevelő Intézet, a Népbank, a tűzoltótorony, a honvédsíremlék, és az új kéttornyú katolikus templom is. A XX. század elején állították fel a Kossuth-szobrot, majd építették fel az Arany János úti és a Hunyadi úti ikeróvodákat, két katolikus iskolát, a polgári leányiskolát, az új városházát (akkor községháza), a villanytelepet, bevezették a telefont, megjelent a mozi. Az I. világháború, majd az azt követő forradalmak, és az 1919. május 1-én kezdődő közel tíz hónapos román megszállás, valamint a község kifosztása hatalmas törést okozott a helység fejlődésében. Törökszentmiklós lakossága ismét óriási áldozatot hozott a haza oltárán. 925-en maradtak oda a világháború csatamezein, a hadirokkantak száma 273 volt. A töretlen élniakarást jelzi, hogy Trianon után néhány évvel Miklós kiheverte a súlyos csapásokat, és a 20-as évek közepétől az újabb fejlődést bizonyító hatalmas építkezésekbe kezdett.

A Kossuth tér 1930 körül

Az 1920-as évek második felében épültek a kültelki iskolák, az új polgári fiúiskola, a Királyi Járásbíróság, a bazársor ("a csarnokalja"), a víztorony és a vezetékes ivóvíz, az új Kossuth tér a Hősök szobrával, a moziépület, az új vágóhíd, sportpálya, a katolikus parókia, felsorolni is sok. Új feldolgozóüzemek jöttek létre, és több közéleti és egy szépirodalmi újság is létezett. Ez volt Törökszentmiklós utolsó felfelé ívelő időszaka, a 30-as években a gazdasági világválság, a 40-es években az újabb világháború, majd a Rákosi-korszak következett. 1952-től lett újra város településünk, ám az ezután következő fejlődés enyhén szólva is ellentmondásos, felemás volt. Egyaránt voltak az 1945 utáni korszakban a város lakosai szempontjából jó és rossz események. 1945 tavaszán itt is végrehajtották a földosztást, ám hamarosan jött az erőszakos TSZ-esítés. Létrejött a gimnázium, felépült a strand, az SZTK, új óvodák és iskolák jöttek létre, de Szolnok ?árnyékában? a várost tudatosan nem fejlesztették lehetőségeihez képest, és a létező szocializmus durvább sebeket hagyott városunk arcán, mint a két világháború összesen. Az 1990-es rendszer­váltás után a munkanélküliség lett a legnagyobb probléma, sok üzem és gyár zárta be Miklóson kapuit. Megépültek azonban az utak, kiépült a telefonrendszer, most épül a csatornahálózat, és végre elkerülte a várost a 4-es számú főút, tehát, ha lassan is, de igyekszünk bepótolni hiányosságainkat A XXI. században újabb kihívások várnak ránk a globalizálódó világban. 2020-ban lesz 300 éves Törökszentmiklós. Remélem egy fejlett, tiszta, szép, élhető, szerethető település fogja ünnepelni a jeles évfordulót. Nem Törökszentmiklóson múlik. Azokon az embereken, akik e várost lakják. Vagyis rajtunk. Higgyünk benne, tegyünk érte, s akkor hisszük sikerülni fog. Ezt kívánjuk zárszóul kedves mindnyájunknak!

Bemutatkozás | Eredményeink | Terveink | 1% | Hírek,események | Városunk | E-mail | Galéria | Oldaltérkép


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe